A CIKK ALJÁN VIDEÓT IS TALÁLSZ ;)

Az egész történet úgy indult, hogy elmentünk apa egyik ismerőséhez néhány Szimó cuccért (1 komplett váz, 3 blokk meg egy talicskányi pluszalkatrész). Amikor odaértünk és elkezdtük keresgélni a cumókat, benyitottunk egy sufniba, ahol ráleltünk egy R 400-as (Simson Mofa blokkos) fűnyíróra, 3 Babetta társaságában. Először csodálkoztunk, hogy hogyan lehet ilyen "szerencsénk", mivel egy héttel előtte vettünk egy ugyanilyet - elég borsos áron - akkor még azt hittük, hogy nagyon ritkák ezek a fűnyírók… (bár keveset látni belőlük, de azért vannak). A lényeg, hogy a fűnyíró is jött a többi motyóval együtt, sőt ez teljesen eredeti volt a másik ugyanilyen fűnyírónkkal ellentétben.

Pár hónap múlva, amikor már bőven jó idő volt, nekiálltunk szétszedni a fűnyírót, mivel apával eltökéltük, hogy restaurálni fogjuk.

 
Először a burkolatot távolítottuk el…

…majd a hengert és széthúztuk a blokkot.

A henger elég vállas volt, így cserélni kellett.  Szerencsére a szigetszentmiklósi börzén kaptunk hozzá másikat.

Gyári DKF DDR csapágyak voltak benne, teljesen jó állapotban, így nem kellet cserélni.

Nekiálltam ledrótkefézni a fűnyíróházról az olajos-saras dzsuvát.

 
A hengert és a blokkfeleket zsíroldós tisztításnak vetettem alá. Elég szépre sikerült megpucolni.

Az alu borításról és a "kasztniról" lekromofágoztam a maradék festéket, majd…

… órákat álltam a homokfújó kamra fölött, hogy eltüntessem a rozsdafoltokat, főleg az alján volt sok, mivel a nedves fű oda rakódik le. Valami iszonyat.

Alapozás előtt rozsdagátló fojadékkal lett lekenve a fűnyíróház, hogy megakadályozzuk a további korróziót.

Gönyörű patyolatfehér alapozó után…

…felkerült a piros szín, majd…

…a burkolatra a fekete.

Kotyvában tisztítottuk fényesre a kerekeket.

Esztergagépbe óvatosan megdrótkorongoztam a horganyzott "kerékmagasság állító" lemezeket.

Talpon, szerintem valami gyönyörű!

A kipufogócsövön talán horgany lehetett gyárilag, lehomokoltam, majd lefújtam Horgany Spray-vel.

Ügyeltünk a részletekre, mindenhova ESKA csavar került.

Új rugó került a berántószerkezetbe.

Visszakerült a helyére az adattábla is.

Így végre összeállt!

De várjunk csak, valami mintha hiányozna… mivel ez nem az "oldaltkidobós" változat, így… a fűgyűjtőt is restaurálni kell…, ja meg még valami, hisz ráülni (sajnos) nem lehet, így még a tolókar is hátravan… 

 
A tolókar illetve a fűgyűjtőzsák keretje csiszolás után kapott egy festést.

A zsák egy alapos tisztítás után, újra gyári fényében pompázott, így kijelenthetem, hogy az R 400-as fűnyíró restaurálása elkészült!

Íme néhány kép a restaurálás után… (annyi  "baki" szerintem belefér, hogy a matricák még nem kerültek rá a fűnyíróra, de ígérem, nemsokára rárakom) lejjebb videót is találsz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.